Csak valami kötelező céges baromság, vagy lehet benne valami?

Tanulhatunk egyáltalán a „hülye játékokból”?

Néhány csapatnál nyíltan, a legtöbb csapatnál elrejtve, de az első találkozáskor kétségkívül megjelennek ezek a kérdések és fenntartások a tréning-résztvevőknél. Vannak, akiknek a korábbi rossz tapasztalatain kell átverekednem magam: „voltunk már tréningen, 100 diakép, egy hülye játék és kész, minden ment ugyanúgy tovább, mint előtte.” Nos, ha a tréninggyakorlatokra hülye játékként tekintünk, valóban nem lesz hatékony. Ha egy kötelező baromságnak tartjuk az egészet, akkor eleve kizárjuk az esélyét annak, hogy akár csak egyetlen gondolat-csíra is megragadjon a fejünkben.

„Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.” (Konfucius)

De egyáltalán: mi az, hogy tréning?

Sokféle meghatározás létezik. Közösségi tanulás, csapatépítés, csapatfejlesztés, képzés. Mind igaz. Mégis, valahogy a legfontosabb elemét nem adja át ezek közül egyik szinonima sem. A tréning lényege és esszenciája az a bizalmi, nyitott légkör, amiben igazából bármiről is lehet szó, a végén egy olyan tapasztalati ismerettel gazdagodik a résztvevő, amit sem egy oktatás, sem egy közös csapatépítő hétvége nem tud megadni.

Itt a csapatfejlesztés tapasztalati tanulás útján valósul meg – Csináld és megérted! 

Bonyolultan hangzik, pedig rém egyszerű: eljössz, leülsz, aktívan részt veszel, beszélgetünk, a gyakorlatokba beleteszed a legjobb tudásodat, leszűrjük közösen a tanulságokat és kimész. Ennyi történik a nap során.

A tréningek utóélete többféle lehet. Illetve többféle lehetne, ám eddig minden esetben beszámoltak a résztvevők “beragadt” gondolatról, amely hetekkel, hónapokkal a tréningek után is foglalkoztatta őket, ezzel növelve a tréning, és később a csapat hatékonyságát.

Ez tehát a tréning sikere, ettől működik.

Mégis rendszeresen hallok olyan véleményeket, hogy „Jaj ne, már megint tréning?” A műfaj szitokszóvá vált bizonyos cégeknél, bizonyos körökben.

Mi, elhivatott trénerek, a csapatok szerelmesei apránként döntjük le a falat, mely a tréning köré épült. Egy azonban biztos: amelyik cégvezető úgy dönt, hogy szívesen áldoz erre időt, energiát és pénzt, az azt gondolom, mindenképp AD valamit a munkavállalóinak, és egy tréningen a legkevesebb, amit elérhetünk, az az, hogy a résztvevők jól érzik magukat. Ezzel pedig csak nyerhet egy vállalat. Ha pedig ennél többnek is teret nyitnak a résztvevők, akkor együtt csodákra (vagyunk) képesek!

A különböző tréning-típusokról itt olvashatsz.

Olvasd el, mit gondolnak a tréningekről a jelenlegi megbízóim. Referenciákat itt találsz.