Stresszkezelés tréningeken egy érdekes megközelítéssel szoktam szemléltetni azt, mit is művel/művelt velünk az elmúlt két és fél év. Hogyan jutottunk el 2020 márciusa óta ahhoz a mentális állapothoz, amit mindannyian átélünk.

Hogy valós esélye van annak, hogy előzés után büntetőféket kapsz, vagy kirángatnak az autódból. Vagy sorbanálláskor összeverekszenek a boltban az emberek. Vagy minden tejfölvásárláskor lábon hordunk ki egy kisebb szívinfarktust. De tudnám még sorolni, szerintem pontosan tudja mindenki, miről beszélek.

Az emberek nagy részére egyébként sem jellemző, hogy hathatós, bevett megküzdési technikákkal rendelkezik, ha felüti magát a stressz. Az elmúlt két és fél évben ráadásul úgy kaptuk az ívet az élet minden területén, hogy ember legyen a talpán, aki folyamatosan épésszel kezelte a helyzetet.

Stresszkezelés tréningre szemléltetésképp üvegpohárral készülök. Arra kérem a résztvevőket, hogy tartsák maguk előtt nyújtott kézzel. Így:

Semmi más dolguk nincs, csak minél tovább tartani az üvegpoharat, mert bármelyik más résztvevő vagy akár én is tölthetek rá vizet a gyakorlat folyamán.

Mit gondolsz, milyen nehéz ez a pohár 30 másodperc után? 3 perc után? És 10 perc után? Hamar elkezd fájni a kar, aztán a könyök, végül a váll, és egyszercsak már az egész tested fájni kezd pár perc után.

És… Két és fél év után?

Mivel bármikor bárki rátölthet egy kis vizet, a karunk folyamatos készenlétben van, különben kiömik a víz. De a teher egyre elviselhetetlenebb – a résztvevők is erről számolnak be mind.

De… állhatok vajon máshogy ehhez a feladathoz? Váltogathatom esetleg a kezemet? Megkérhetek valakit, hogy vegye át 10 másodpercig, amíg megrázom magam és aztán újult erővel én is átveszem az övét egy rövid időre?

Az a tapasztalatom, hogy a stresszkezeléssel kapcsolatban a legnagyobb kihívás az, hogy megengedjem magamnak, hogy másképp gondoljak erre az egész helyzetre.

  1. Ha elhiszem, hogy vannak helyzetek, amiket ténylegesen meg tudok oldani, azokat megoldom én magam.
  2. Ha nem tudok mást tenni, csak hogy elfogadom, hogy ömlik rám a sz*r, akkor viszont azt kell átgondolni, hogy hogyan segíthetek magamon.
  • Ha segítséget kérek?
  • Ha pihenő-időszakokat iktatok be?
  • Ha időnként az sem érdekel, ha kiömlik a víz, de nem tudok állandóan készenlétben lenni?

Akárhogyis dönts, a lényeg, hogy a saját megoldásod legyen ez. Senki nem tudja helyetted kitalálni, hogy mi segít abban, hogy az üvegpohár se törjön össze, a víz se ömöljön ki hosszútávon és Te se roppanj össze. Kell legyen megoldás!

Csapatban dolgozva mindig érdekes tapasztalás, ki mit él meg stresszként, vagy épp mi pörget fel – ez is stressz, csak a jófajta stressz! Nagyon sokat adhatnak egymásnak a tréning-résztvevők ezzel kapcsolatban, de foglalkozunk a tréningen légzéstechnikával, mindfulness-szel és zenével is.

Amennyiben úgy érzed, a Te csapatodnak is meggyűlik a baja az állandó készenléttel, agyonnyom Titeket a stressz, keress meg az elérhetőségeimen, szívesen segítek!

Kép: Freepik